Instalar Steam
iniciar sesión
|
idioma
简体中文 (chino simplificado)
繁體中文 (chino tradicional)
日本語 (japonés)
한국어 (coreano)
ไทย (tailandés)
Български (búlgaro)
Čeština (checo)
Dansk (danés)
Deutsch (alemán)
English (inglés)
Español de Hispanoamérica
Ελληνικά (griego)
Français (francés)
Italiano
Bahasa Indonesia (indonesio)
Magyar (húngaro)
Nederlands (holandés)
Norsk (noruego)
Polski (polaco)
Português (Portugués de Portugal)
Português-Brasil (portugués de Brasil)
Română (rumano)
Русский (ruso)
Suomi (finés)
Svenska (sueco)
Türkçe (turco)
Tiếng Việt (vietnamita)
Українська (ucraniano)
Comunicar un error de traducción
De rég is volt, midőn piros arcú kisfiúként izgatottan keltem a reggelre,
hol kócos fürtjeimmel, szájtátva csodálkoztam rá az első locsolóversre.
Apám mondta, büszkén, egyenes tartással széket formált a kezén,
Én ültem benn szótlan, csendben, mint macskanászban riadt veréb.
Itt állok most előtted, hogy vizemmel locsolhassak végre,
Minden viccet, minden megszokott tréfát messzire félretéve.
Sőt, ma banális lesz a versem, ezért minden virág el akar hervadni,
Azt kérdem én tőled, ahogy mások is szokták, szabad-e locsolni?